Bemutatkozom

Személyazonosságom:

Nevem: Sunny, a törzskönyvemben: Kishegy Szépe Angel 🙂 – mert egy angyal vagyok

Fajtám: Golden Retriever

Nemem: ivartalanított szuka

Chipszámom: nem tudom fejből, de talán ez itt most nem is annyira fontos

Születésnapom: 2007. december 31. – egy igazán nevezetes nap 🙂

Minden évben szűk családi körben ünnepeljük a szülinapomat, kis gazdám tortát süt nekem, amiben mindenféle finomság van. A legutóbb májasat kaptam, nagyon ízlett. Éjfélkor pedig az egész világ tűzijátékkal ünnepel. Én ugyan egyáltalán nem szeretem ezt a felhajtást, a durrogtatást, nagyon félek, de nem tudom erről lebeszélni az embereket. Előfordult, hogy inkább elutaztunk egy nyugodt helyre, azt nagyon élveztem. Legszívesebben mindig utaznék, mert akkor a programok nagy része rólam szól, és a gazdámmal lehetek egész nap.

 

Hogy is kerültem ide, ehhez a szerető családhoz?

Gazdim azt mesélte, hogy már nagyon régóta szeretett volna egy kutyát. Pontosan olyat, mint én. Ez volt az álma iskolás kora óta. A szülei nehezen mentek bele, mert azt hitték, sok gond lesz velem, sokat kell majd főzni nekem, a gazdámnak nem lesz kedve mindig sétálni vinni, meg hasonló kifogások.

Szerencsére a gazdim kitartó volt, hosszú évek után eljutott hozzám, és a sok testvérem közül engem választott. Az első perctől kezdve elválaszthatatlanok lettünk. Persze, mondanom se kell, hogy a nagyszüleim legalább annyira szeretnek, mind a kisgazdám. A nagymamától házi húslevest kapok mindig, amihez a hozzávalókat a nagypapám vásárolja a piacon. Amikor kisgazdámmal hosszabb időre elutazunk, nagyszüleim szomorúak, hiányzunk nekik.

Nem könnyű összefoglalni, mi minden történt velem ezalatt a 8,5 év alatt. Hihetetlen, hogy elment az idő… Szerencsére nem érzem magamon, hogy már senior lennék. Különben is, nem is vagyok, még legalább ennyi hátra van! 🙂

Az igazán izgalmas élet 1 éves koromban kezdődött, amikor a gazdám kutyaiskolába íratott. Nem is íratott, együtt mentünk. Éppen ez volt a jó benne. A suli előtt elég kis szeleburdi voltam, nem fogadtam szót a gazdámnak, annyi minden érdekelt, nem tudtam kezelni a sok ingert. Gazdim se tudta, hogy bánjon velem, első kutyaként eléggé elkényeztetett. A Népszigeti Tükör Kutyaiskolában viszont nagyon sok dolgot megtanultunk együtt. Sok-sok türelemmel, odafigyeléssel, és meg több jutalomfalattal 🙂 elsajátítottuk az alap engedelmességi és ügyességi feladatokat.

A tanfolyamok után újabb kihívás következett: a Tükör Bemutatócsoport tagjai lettünk. Itt kiderült, hogy amit eddig megtanultunk és tudunk, még nagyon kevés. Ahhoz, hogy bemutatózhassunk, kemény munkára volt szükség. Hónapokig, sőt, talán évekig minden nap „dolgoztunk”, trükköket, ügyességi és engedelmességi feladatokat gyakoroltunk. Volt, amit szinte azonnal megtanultam, de még mindig vannak olyanok is, amik nehezebben mennek. A sok belefektetett energia megérte, szép eredményeket értünk el, magas szintű engedelmes és ügyességi vizsgákon szerepeltünk jól, de a legjobb az egészben a közös tanulás, a szórakozás és az aktívan együtt töltött idő volt.

A Bemutató csoportos tagságunkhoz szuper emlékek fűződnek: sok-sok fellépés, a gyerekek öröme, a felnőttek elismerő tekintete, terápiás kutyaként a fogyatékkal élő gyerekek segítése, baráti összejövetelek, utazások, kirándulások és meg sorolhatnám.

Még mindig tagok vagyunk, bár most passzív státuszban, mert már egy ideje Ausztriában kalandozunk a hegyekben. Legalábbis én így élem meg. 🙂 Itt ismertem meg Belmondot is, aki a legjobb barátom lett. Kirándulásainkhoz sokszor ő is csatlakozik. Azzal, hogy ő osztrák, lassan mindketten két anyanyelvűek leszünk. Majd őt is megismeritek.

Most, hogy középkorú lettem (a senior szót nem fogadom el), arra gondoltam, mesélek nektek közös élményeinkről, beszámolok kalandozásainkról.

Olyan sok helyen jártam, annyi jó dolgot fedeztünk fel a gazdámmal… örömmel emlékszem vissza ezekre is a jelenlegi izgalmak mellett…