Dalmácia Sunny szemmel – 1. rész

Facebook oldalamról és blogomból már tudjátok, hogy Gazdimmal most átmenetileg Tirolban élünk, és szabad napjain Ausztria szebbnél szebb tájain, kirándulóhelyein barangolunk.

Sajnos a munkanapjai általában nagyon hosszúak, de várok türelmesen, mert tudom, hogy utána kutyajó dolgok történnek: hosszú patak parti séták, a szabad napokon pedig a kalandozások… Napközben bőven van időm ezen-azon gondolkodni. Most éppen az jutott eszembe, hogy tavaly ilyenkor a horvát tengerparton jártunk. Hú de jól éreztem ott is magam! Annyi szép helyen jártunk, na és persze a tenger, nekem azért az volt a legjobb… 🙂

Egy dalmáciai kisvárosban, Pakostánéban laktunk egy igazi kutyabarát üdülőterületen, ahol saját kis házunk volt, közvetlenül a tengerparton. Ha nem lett volna bekerítve a terület, simán ki tudtam volna szökni egyet úszni úgy, hogy a Gazdim nem is vette volna észre. Igaz, úgyis lebuktam volna a vizes bundámmal… De, jól nevelt kutya vagyok, nem lógtam ki, így is volt bőven lehetőségem a pancsolásra és mindenféle izgalmas kalandozásra.

Ez a kis tengerparti város Budapesttől 650 km-re, nemzeti parkok ölelésében található. Gazdi nagyon ügyes utazásszervező, tudta, hogy innen a kitűzött úti céljaink könnyen megközelíthetők. Ezt a nyaralóhelyet Nektek is nagyon jó szívvel ajánlom, ha Ti is a horvát tengerpartra készültök, biztos nem fogtok csalódni, ha ezt választjátok.

Először a Krka-vízesésekhez mentünk, nem is tudom a látványt leírni, a képen láthatjátok ezt a kis csodát. A Nemzeti Park két irányból is megközelíthető, az egyikből busszal, a másikból hajóval. A kutyás vendégek válasszák a hajót, a buszra minket, négylábúakat sajnos nem engednek fel. Én előnyben részesítettem volna egy takarékos verziót az eljutáshoz, de Gazdit nem tudtam meggyőzni arról, hogy ússzunk be együtt. Ő mindenképpen ragaszkodott a hajóhoz. Megígérte, hogy majd a vízesésben csobbanhatok egyet, ha nem tiltják. Ebben maradtunk. Így aztán boldogan szemlélődtem a hajóról, bundámat pedig kellemesen borzolta a hűs fuvallat. Láthatjátok a képeken, milyen csodálatos ez a hely. Élőben persze még szebb, a vize pedig hűsítő, nagyon jót úsztam benne.

Gazdim türelmesen megvárta, amíg kipancsolom magam, és minden fotó felkérésnek eleget teszek, majd elindultunk a kijelölt úton a vízesés feletti rész, a Krka-folyó felső szakaszának felfedezésére. A folyó Dalmácia egyik leghosszabb folyója, a Dinári-hegységben ered, nagy részét a Krka Nemzeti Park foglalja magába. A parkban ösvények és fából készült utak, hidak vezetnek végig a Krka zuhatag feletti szakaszán. Sok kutyatársam előírás szerint pórázon sétált, de én szófogadó vagyok, ezért megkockáztattuk anélkül. Az árnyas sétányon haladva meg-megálltunk, hogy gyönyörködjünk a dús növényzetben és a kristálytiszta folyóvízben úszkáló halakban.

A nemzeti parkbeli látogatásunkat követően esti sétára indultunk a közeli tengerparti városba, Šibenikbe. Ekkor már kissé fáradt voltam, de elkísértem Gazdit, mert feltétlenül látni szerette volna Szent Jakab-katedrálist. Szerencsére még be is tudott menni, én pedig az ajtó előtt türelmesen kivártam azt a néhány percet, amíg körbenéz. Ő megengedte, hogy ússzak, és pedig engedélyeztem neki egy kis kultúrát. Említettem már, hogy jól kijövünk egymással?

A következő bejegyzésemben a motorcsónakos élményeimet mesélem el, tartsatok velem akkor is!

Pacsi Mindenkinek!

U.i.: ha külföldre utaztok, emlékeztessétek gazdáitokat, hogy nekünk, négylábúaknak is szükségünk van útlevélre!