Egy kutyaiskola csapata évek óta velünk utazik

Évekkel ezelőtt keresett meg minket egy nyugat-magyarországi kutyaiskola (a nevét adatvédelmi okokból nem adjuk meg).

Az volt a kérésük, hogy ajánljunk nekik olyan szállodát/szálláshelyet, ahol kb. 20 fővel és nagyjából ugyanannyi kutyával szívesen látnák őket június végén néhány napra. Szerették volna a kutyasuli szezont közös nyaralással zárni. Egy hosszú hétvégét terveztek önellátással vagy félpanzióval úgy, hogy egyszer ők főzhetnek maguknak bográcsban.

Már máskor is voltak együtt nyaralni, de ezúttal tanácstalanok voltak, hova menjenek, ahol ennyi kutyával is szívesen látják őket, nincs is nagyon messze és kirándulni is lehet.

Egy esztergomi partnerszállodánkat ajánlottuk a csapatnak, ahol végül eltöltötték ezt a néhány napot. A szálloda majdnem csak az övék volt, a személyzet örömmel fogadta a kutyás csapatot, és a vezetőséggel egyeztetve minden kívánságuk teljesült. Még gumikerekű kisvonattal (dottó) is tettek egy városnézést kutyástul Esztergomban.

A hétvége nagyon jól sikerült, bográcsoztak, beszélgettek, kirándultak, kutyáztak, kipihenték a kutyasulis tanév fáradalmait.

Azóta a segítségünket kérik minden évben közös kutyás nyaralásuk megszervezéséhez, segítünk a megfelelő helyszín kiválasztásában, a szállásfoglalásban, minden ügyintézésben és külföldi utak esetén olyan biztosítások kötésében, amely a kutyák biztosítását is tartalmazza.

A rákövetkező évben Ausztriában voltak egy apartman-faluban, majd Szlovéniában egy tóparti kis szállodában, utána újabb ausztriai látogatás következett Stájerországban, 2018-ban pedig Észak-Magyarországon töltöttek 4 napot.

Köszönjük, hogy velünk utaztok!

A szlovéniai útról a kutyasuli vezetője ezt a beszámolót küldte nekünk:

„Szia Noémi!

Tehát egy kis élménybeszámoló.

Minden élménybeszámoló úgy kezdődik, hogy holtfáradtan odaért az ember. Nálunk is így volt, csak annyi különbséggel, hogy nálunk a kutyák nem fáradtak el és Mi is csak kicsit. Ennek köszönhető, hogy a szobák helyett a tavat vettük egyből a birtokunkba, senki nem akarta kihagyni az első sétát. Nagyon klassz volt a környék, a tó, egyből beleszeretett mindenki.

A szobák és maga a szálloda is korrekt volt a maga besorolásához mérten, tiszta, rendes, tágas, kényelmes és a tóra néző szobák csodálatos panorámával rendelkeztek. Talán a hűtő szekrény hiányzott mindenkinek.

A reggeli bőséges választékú volt viszont az éttermi kaják (menüválasztásos vacsora) eléggé fűszerszegénynek találtatott, de egy kis só és bors csodákra volt képes, valószínűleg a szálloda éves só keretét elhasználtuk. Természetesen voltak nagyon finomra sikeredett kaják, pl. gomba leves, marha pörkölt. Maga az étteremben (mindenki evett) sokkal jobban sikerültek a kaják és nagyobb adagot adtak (hölgyeknek fagyi, férfiaknak sör).

Első nap kivételével minden nap kirándultunk, Nekünk a síkvidéki patkányoknak szokatlan volt a folyamatos emelkedő, ezért páran fel is adtuk a küzdelmet (hivatalos verzió az, hogy pár úriember feláldozta magát annak érdekében, hogy a fájós térdű hölgyet biztonsággal visszakísérje a szállodába), de ez már akkor volt, amikor a fák gyökereibe kapaszkodva tudtuk csak magunkat felhúzni. Csodálatos erdőkben jártunk, ilyen fákat nálunk nem lehet látni. Hiába volt 30-31 fok mégse éreztük olyan melegnek, mint itthon.

A tó az teljesen más helyzet, azt naponta legalább tízszer körbesétálta mindenki: hajnalban, kora reggel, reggel, délelőtt, kora délután, délután, estefelé, kora este, este, késő este és éjjel. Minden kirándulás előtt a tó parton tartottunk engedelmes órát.

Kellemes meglepetés, hogy olyan sok kutyás emberrel találkoztunk, volt egy kínai csoport akik rengeteg fotót készítettek a kutyáinkról. A kutyám az első nap majdnem belefulladt a tóba, mivel a beton falról beugrott és nem volt hol kijönnie, hárman húztuk ki a maga 70 kilóját. Ez sem rettentette vissza a további fürdéstől és a többi kutyával együtt minden nap többször megmártóztak, mint ahogy sok gazdi is. Elmondásuk szerint kellemes meleg volt a víz, aminek ellent mond, hogy a 30 fokos dobozos sör kb.5-6 perc alatt kellemes hűsre tudott lehűlni (kb. 15-16 fokra).

Összegezve, mint eddig mindig, most se, bánta meg senki, hogy eljött nagyon jó volt, összekovácsolt bennünket (mármint az újoncokat velünk). Jövőre újból megyünk, de egyelőre úgy gondolom, hogy a Hortobágyra a kilenclyukú híd környékére csak, ahol a tehén lepénynél nagyobb emelkedőt nem kell megmásznunk. Köszönjük, hogy ilyen klassz helyet találtál.”