Egy nap Mariazellben, az Ötscher Naturparkban

 

Az október 23-i hosszú hétvégét Ausztriában töltöttük. A Gazdinak biztos hiányzott már az osztrák szó. 🙂 Bevallom, nekem pedig a hegyi levegő, na és persze a kristálytiszta patakok.

Első nap Mariazellben kirándultunk. Még előző este megérkeztünk, így az általam nem annyira kedvelt, „kötelező” városnézésen szerencsésen még aznap túlestünk. A Gazdiék megnézték a Bazilikát kívülről-belülről és tettünk egy sétát Mariazell központjában is.

Reggel már korán felkeltünk és akkor kezdődött a számomra izgalmasabb rész. 🙂 Pillanatok alatt a vasútállomáson voltunk, ahol felpattantunk egy nagyon szép, modern vonatra. Vonatozni nagyon szeretek, mert simán megy, általában nem fékez nagyokat és nem is vált hirtelen irányt. Csak pár megállót mentünk, és képzeljétek, a kalauzra nagyon kedvesen rámosolyogtam, és nekem nem is kellett jegy. Egyébként kellene venni a négylábúaknak is.  A vonatnak neve is van, Himmelstreppe, azt jelenti, hogy „Lépcső a Mennybe”. Valóban jó helyre vitt.

Leszálltunk és majdnem azonnal egy szurdokban találtuk magunkat. Az Ötscher Naturparkban kalandoztunk. Az idő elég barátságtalan volt. Szerencsére, amikor elindultunk a szállodából, akkor még nem esett, így nekivágtunk a túrának. Szerintem, ha esett volna, biztos nem jövünk. Engem ugyan egyáltalán nem zavar, ha vizes leszek, de a Gazdik kevésbé szeretik. Na, itt jól megáztunk, de meglepően jó viselték ők is.

Viszont, ami jó ezekben a szurdokokban, hogy borongós, vagy kevésbé szép időben, akár még esőben is szép. Biztos látjátok a képeken. Én nagyon élveztem.

Sok helyen a sziklafalhoz erősített fahidakon, fából készült utakon kellett haladnunk. Izgalmassá tette a kirándulást. Mellettünk hatalmas hegyek magasodtak, lent pedig patak csörgedezett. Volt, ahol meg is tudtam mártózni benne. Melegem ugyan nem volt, de a víz mindig, bármilyen időben jól esik. 🙂

Kisebb vízesések mellett haladtunk el, majd nagyjából két óra sétát követően egy Hüttéhez értünk. Mi itt csak bekukkantottunk, aztán még egy kicsit tovább sétáltunk. A szurdok távolabbi felén van két nagy vízesés. Azokat akartuk megnézni. Most csak az első vízesésig, a Mirafallig mentünk, aminek csak a helyét láttuk, mert az eddigi nagy szárazság miatt nem volt benne víz. Egyébként tavasszal, a hóolvadást követően érdemes ide eljönni. Akkor csodálatos lehet az óriás szikláról lezúduló víz.

Ezt követően visszafordultunk és a Hütténél elindultunk felfelé. Itt majdnem végig felfelé haladtunk, amíg elértük a vasútállomást. Egy másik megállóhoz jutottunk, ahol felszálltunk a Mariazellbe tartó vonatra. A vonaton már kellemesen meleg volt, el is szunyókáltam a néhány megálló alatt.

Nagyon jó nap volt, Gazdiék megígérték, hogy járunk majd még erre. 🙂